A szorgos hangya napjai nehéz munkával teltek a tikkasztó nyári melegben. Gyűjtötte, cipelte az élelmet, hogy elraktározza a szűkös téli hónapokra. S amikor leesett a hó, jóllakottan, biztonságban ücsöröghetett meleg kuckójában. Ellenben a tücsök éhesen, vacogva botorkált a hóesésben. Amikor rátalált a hangya barátságos kunyhójára, bekopogtatott az ablakon. Kedves Hangya… – kezdett rimánkodni.